Halihó!
Gyönyörű napra ébredtünk. Szikrázó napsütés, kék ég, zavaró felhők nélkül. A meteorológus szerint a verseny legjobb napja következik. Tibor elővette a hosszú vonalzót és meghúzta a vonalat. Lesz itt ne mulass! (500km és 400km) Gyorsan kellett mindenkinek végeznie a dolgát. Az eligazítás után hamarosan felhúzták a fiúkat. Ma meg kell dolgozni a zsíros kenyérért rendesen. A mezőny után Pistával ausztrálosan típust repültem az ASK-val. Gyönyörű festése van. A törzse fehér, a szárnya igazi bugyirózsaszín!! A keresztségben a Barbie nevet kapta. Kölcsön kértük Roman ernyőjét a Cirrusból (elméletben, mert Roman valahol az útvonalon volt). Kicsit viccesen néztem ki a hátsó ülésben, de kb 2-szer akkora a hely benne, mint a K 7-ben. Mivel nem felső szárnyas kiváló a kilátás. Pisa az első ülésben örvendezett is ennek. Hátulról előre nem annyira. Branik felvontatott minket. A Magurát messziről kerülve (kb 30 méterre lehettünk a fáktól) leoldottunk. Pista bekapcsolta az elektromos variót. Hát, majdnem kiugrottam. Illett rá Pista elnevezése: pokolgép. Ilyen hangot még nem hallottam. De nem ez számított. A látvány csodálatos volt. Magas és Alacsony Tátra, a Fátra elmondhatatlan. Pista rám bízta magát és élvezte a látványt. Én is. (a klasszikus szerintem e vezetsz, szerintem meg te is előfordult) A repülő rettenetesen stabil. Egyenes vonalban szinte vezetni sem kell. Persze a termikeléssel nem annyira foglalkoztunk. Ki érdekelt a magja. Gyönyörködünk a látványban. Megvizsgáltuk az antennás hegyet, a KIA gyárat és a Krivan-t, persze a gerincekhez jó közel. Élvezet volt nézni, ahogy az árnyékos völgyekben és a fák között előtűnik a megmaradt hó. Nem nagyon lehet ezt leírni. Meg kell nézni. Sajnos az élvezeteknek egy SMS vetett véget. A DI terepen van, Pista megy érte. Fájó szívvel leféklapoztam 1900m-ről. Szörnyű. Szépen leszálltam. Letakarítottam a repülőt és kezdődhetett a munka. A fiúk nekem is feladták a leckét. Magasság, légtér nem számított. Bele, át föl. Volt itt minden. De jól meg is büntettem őket. Este kicsit sörözünk-boroztunk. Előkerült a történelem. Kiderült, hogy Attila (a hun) sírja itt van Martinban. Legalábbis egy érdekes alakú dombot, ami temető volt évszázadokon keresztül így hívnak. Tényleg érdekes alakja van. A mi kunhalmainkhoz hasonló módon emelkedik ki a síkból. Bocsánat, de nekem a Tiszában eltemetett verzió jobban tetszik. Ebben maradtunk. Ez után mindenki nyugovóra tért.
S.